A Bodrogköz tájtörténete
2019. 04. 19.

A Bodrogközi tájat évezredek óta a Tisza és a Bodrog uralta, áradásuk táplálta a réteket, halakkal gazdagította a tavakat. A táj képe az utóbbi 200 évben azonban alaposan megváltozott. A vizek uralta táj lápos mocsaras, erdős területeit felváltották a szántóföldek és kultúrák. Hogyan és miért történt mindez?

1700-as években a táj nagy részét még mocsarak-lápok, és kiterjedt erőségek borították. A falvak árvizek idején gyakran teljesen elszigetelődtek a külvilágtól. Az ár sokat pusztított, de adott is bőven: dúsfüvű réteket az állatoknak, és sok halat, ami a bodrogzugi ember számára a megélhetést jelentette.

Az 1860-as években megindult a terület lecsapolása, gátak épültek, és a nagymértékű erdőirtás kezdődött. Kellett a szántóföld, a gabonatermő földben szűkölködő bodrogközi népnek. A mocsárból, vizekből élő lakosság egy része ezt nehezen értette meg.

1890-es évekre befejeződtek a munkálatok, a Bodrogköz teljes területének 90%-át ármentesítették. 15 átvágással a Bodrogot közel felére rövidítették (125 km-ből 65 km lett), továbbá 86 km hosszú gát épült a bal parton valamint 504 km hosszúságú belvízelvezető csatornarendszer is kiépítésre került.