A Tokaji-(Kopasz)-hegy
Az 516 méter magas hegy a Tokaj-Eperjes hegylánc legdélibb és egyben legifjabb vulkáni tanúhegye. A Zempléni-hegységről a Bodrogkeresztúri nyereg választja le, amely egy ősi vízfolyás medre volt egykor. Különleges találkozó helye ez az Észak-Magyarország különböző tájainak, mint a Nyírség, Taktaköz, Bodrogköz és Zemplén. Neve az évszázadok során sokat változott, eredetileg Tarcal vezér hegye, majd Tarcal-hegy lett.
Erről így ír Anonymus a Gesta Hungarorumban:
„Ekkor Ond, Ketel meg Tarcal, miután az erdőn áthaladtak, a Bodrog folyó mellett lovagoltak; majd mintha pályadíjért futottak volna, sebes vágtában nyargaltak fel egy jó magas hegynek a csúcsára. A másik kettőt maga mögött hagyva, Tarcal, a serény vitéz ért fel elsőnek a hegyoromra. Ezért a hegyet attól a naptól kezdve mostanáig Tarcal hegyének nevezték. A három úr a hegy csúcsáról, ameddig csak a szem ellát, körös-körül megszemlélte a földet; kimondhatatlanul meg is szerette azt, és mindjárt azon a helyen, pogány szokás szerint, egy kövér lovat ölve le, nagy áldomást csapott. Tarcalt, aki merész ember volt és megállta helyét a harcban, a társai most elbocsátották; s ő katonáival együtt visszatért Árpád vezérhez, hogy neki a föld alkalmas voltáról hírt adjon. „ (Anonymus: Gesta Hungaroum, 1200. körül)
Tarcal nevét a szomszédos település őrzi mindmáig, de a hegy megnevezése Tokaj város történelmi erősödésével Tokaji-heggyé vált az idők folyamán, melyről Petőfi is tanúskodik:
„Szebbnél-szebb tájakon járok, barátom; ma a Hegyalján jöttem keresztül. Szerencsnél legszebb a kilátás. Délre hosszu rónaság le egészen a Tiszáig; keletre az egykori tűzokádó, a tokaji hegy, mely magában áll, mint a hadsereg előtt a vezér, ott áll magas fejével, kék köpönyegben, komoly méltósággal, tövében Tarcal városa.” (Petőfi Sándor: Úti levelek Kerényi Frigyeshez, 1847.)
A hegy lábánál ömlik a Bodrog a Tiszába, hogy aztán egy víztömegként induljanak tovább átszelni az Alföldet. Ezen tájak és folyók találkozójából adódóan a terület egyedi mikroklímával rendelkezik. A különleges domborzati és klimatikus adottságokat a hegy kőzetei színesítik tovább. Kőzete főként piroxén andezit, emellett riolit, riolittufa, a felszínét pedig főként lösz fedi. A lösz az eurázsiai kontinens legutóbbi eljegesedése során halmozódott fel néhol több méter vastagságban. Ezen kőzetek mozaikja igen kedvező a növényvilág számára, ebből fakadón rendkívül változatos a terület flórája. Számos különleges növényfajjal található a hegyen, ilyenek például a hazánkban csak itt előforduló gyapjas őszirózsa, a Libanon és Szíria mediterrán flóráját képviselő bíbor sallangvirág vagy a Kárpát-medencében kialakult bennszülött faj, a magyar nőszirom. A hegyen 500 hektár védett terület található 65 védett növényfajjal, köztük 18 féle orchideával. Az egykori növénytársulásokat az emberi beavatkozás szinte teljesen megváltoztatta. A XIX. század végére szinte csak szőlő- és gyümölcsültetvények voltak a területen. Ezekből az időkből eredeztethető a Kopasz-hegy elnevezés. Ebben az időszakban az őshonos vegetáció kőrakásokon, mezsgyéken és mélyutak szélén várakozott. Ezek az őshonos növényfajok a filoxéra vészt követően, a szőlültetvények pusztulásával nyertek ismét teret a hegyen. Az 1950-es években az eróziós károk mérséklésére, az őshonos növénytakaró megtelepedésének biztosítására hatalmas területeken telepítettek elegyes erdőket. A visszatelepülő növényvilágot követte és még ma is folyamatosan újabb fajokkal bővülve követi az állatvilág. Az UNESCO Kultúrtáj kategóriában a Világörökség részévé nyílvánította a Tokaj-Hegyaljai borvidéket. A térségben barangolva kiváló turisztikai célpont lehet a Tokaj-hegy, érdemes felkeresni.
Fotó: Magyar László - ANPI
