A festői Mulató-hegy

Ha festő lennék egyetlen vágyam lenne csak: megörökíteni Hegyalja legszebbjét, a Mulató-hegyet. Meredek lankáinak selyem-zöldjét, dús-aranyát, bíborpalástját, a háztetők álmos-pirosát és a hegy lábánál megcsillanó tó meseszép türkizét.

Mikor érdemes útra kelni, hogy megcsodáljuk mindeme szépet? Mindegy hogy fúj vagy esik, tavasz, nyár vagy éppen tél van, a Mulató-hegy mindig gyönyörű és minden alkalommal más arcát tárja elénk.

Kora tavasszal, mikor a táj még sápatag-szürke induljunk fel a Mulató-hegyre! Itt a kökörcsinek tengere feledteti a tél melankóliáját. Hegyi és leánykökörcsin is terem a hegyen, de csokorra semmiképpen ne szedjük őket, mert mindkét növény védett ritkaság!

Ne felejtsük el áprilisban sem felkeresni a hegyet, megéri az a kis fáradság, hiszen a szürkeséget felváltja a zsenge zöld ezer árnyalata, ami májusban hullámzó aranyra vált: termést érlelnek az árvalányhajak. Csinos, pusztai, hosszúlevelű, bozontos soroljuk név szerint az itt lengedező árvalányhajakat, bár megkülönböztetni nem is olyan egyszerű őket, hacsak nem vagyunk otthon a magok szőrsor-mintázatában, ami a határozóbélyeg ezeknél a füveknél.

Beköszönt a június. El ne szalasszuk ezt a hónapot sem! Ilyenkor a piktor csak áll és bámulatában kiesik kezéből az ecset. Ezernyi szín és színárnyalat, ezen a zsebkendőnyi hegyen, s mindeme szépség mögött festői a háttér: bársonyzöld hegykoszorú, s a mélyben meseszerű tótükör türkize csillog. Körben a harangvirágok violakékje, a védett tarka imola püspökilából induló búzavirágkékje, a parlagi rózsa halovány orca-pirosa s a pozdorok vakító napsárgái. Lassan arra is rádöbbenünk, hogy a fehér sem egyszerűen fehér a hegyen! A cickafark vajfehér, a koloncos legyezőfű limonádéfehér, a sátoros margitvirág pedig vakító falfehér.

A perzselő júliusi napban bíborba öltözik a hegy, tömegesen borul virágba a hosszú száron lengedező védett bunkós hagyma.

Ha beköszönt az ősz, a kórók kopott rozsdabarnája mellett lángba borul a hegyoldal, a veresgyűrű som tüzesre színeződő leveleitől. Az esztendő végén a Mulató is elcsendesül és a deres-daras szürkület téli hótakarója alatt türelmesen várakozik, hogy a kikelettel újra megmutathassa festői színeit.

Legyünk büszkék településeink természeti kincseire, óvjuk, védjük ezeket az értékeit is!

Hegyalja virágoskertjei sorozat:

Tokaj-hegyalján minden település magáénak tudhat egy-egy kiemelkedően értékes természeti kincsekben gazdag hegyet, amelyekről talán mit sem sejtenek alapvetően a borturizmus miatt ideutazók. Sorozatunkban igyekszünk Hegyalja településeinek legszebb hegyeit, értékes dűlőit bemutatni, amelyek a történelmi borvidék részei, mégsem zamatos borokat adó szőlőtőkéikről, hanem botanikai ritkaságaikról híresek. Ezek a szőlődűlők között emelkedő, egykor felhagyott és mára visszagyepesedett területek az ember és a természet harmonikus együttélését példázzák és a Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék részeként éppúgy a világörökség részei is, megóvásra méltán érdemesek.

(cikk és fotó szerzője: Juhászné Türke Ildikó)